A közös játék fontosabb, mint gondolnád, DE...
Anyaként sokszor nehéz ráhangolódni a játékra, és aztán vívódunk a teendők, illetve a lelkiismeret-furdalás között. Egyik hétvégén kislányom szeretett volna velem játszani, persze nekem rengeteg teendő volt a fejembe. Megegyeztünk, hogy amíg én egy-két dolgot megcsinálok, addig ő játszik egyedül, aztán majd jöhet a közös játék. Persze az ígéret megtétele közben már tudtam, hogy nehezen fogok én erre ráhangolódni, hiszen valahogy az orvosos, anyás-bababás szerepjátékok nem tartoznak a kedvenceim közé….
Persze szinte csak úgy röpült az idő, és hipp-hopp elvégeztem a feladatot, a gyermekem, meg nagyon türelmesen játszott, színezett egyedül addig. Aztán eljött az általa nagyon várt pillanat, hogy akkor most ő jön, és kiosztotta a szerepeket, én lettem a nagytestvér…
Biztos nem egyedi ez a történet, te is gyakran érzed magad hasonló helyzetben. Valójában ilyenkor nem sok választási lehetőséged van, de van. Nézzük mik is ezek:
- Otthagyod a gyereket, mert te nem játszol ilyet, nem tudsz bevonódni, kitalálsz egy fontos teendőt. Igen, valójában megteheted, hiszen mi is akadályozna meg benne, DE ebből mit is lát a gyermeked? Valószínű becsapva érezheti magát. A te viselkedésed neki üzenet. Szerinted mit üzensz ezzel neki? Te mit éreznél egy olyan helyzetben, amikor már alig várod, hogy veled foglalkozzon valaki, amikor szeretnél valakitől visszajelzést kapni, megerősítést, hogy fontos vagyok, és abban a pillanatban feláll, otthagy? Ugye, hogy ugye!
- Megteheted azt is, hogy elmondod, hogy most te ilyet nem szeretnél játszani vele, mert neked ez nehéz játék, viszont szívesen játszanál mást, mondjuk, társasoznál vele, vagy színeznél. Ez már mindjárt más, hiszen ettől a gyermek nem érzi azt, hogy elutasítottad őt magát.
- A harmadik út maga a közös játék úgy, ahogy a gyermek kéri. Hogyan lehetséges ez? Ne arra koncentrálj, hogy neked ez megerőltető, vagy most valamit kellene tenned, amit nem tudsz, hanem ereszkedj bele a játékba, majd a gyermeked irányít! Add át neki a kontrollt, hadd vezesse ő a közös játékot. Nem az a gond, ha elterelődnek közben a gondolataid, hanem ha a gondolatok által generált érzésbe beleragadsz! NE HAGYD MAGAD ELÚSZNI AZ ÉRZÉSEID TENGERÉN, HANEM A GYERMEKEDRE FIGYELJ ÉS CSATLAKOZZ HOZZÁ, AZTÁN VÁRD, HOGY MI SÜL KI BELŐLE!!!!
Szülőként fontos, hogy megértsd, hogy a gyermeked számára a közös játék a kapcsolódást jelenti! Tekints erre a tevékenységre úgy, mintha egy ablak lenne, amin át beleshetsz az ő kis gondolataiba, érzéseibe. Nem hiába szoktuk mi pszichológusok azt ajánlani, hogy ha gond van a gyermekkel az oviban, akkor próbáljuk meg plüssökkel, játékokkal eljátszani egy óvodai jelentet, és kiderülhet, hogy hogyan érzi magát csemeténk a csoportba, mi okozhat számára elakadást, feszültséget.
A közös játék nem azt jelenti, hogy minden körülmények között csak a gyermeked diktálja a játékszabályt! Ha nagyon-nagyon nehéz neked beleereszkedni, ráhangolódni egy adott tevékenységre, akkor azt jelezheted felé, és közösen kitalálhattok mást is, viszont ne mindig ez legyen.
Próbálj meg kiszakadni a fejedben lévő teendők sokaságából, és merülj el végtelen lehetőségek és csodák birodalmában!
És bátorítsd erre Apát is!
