A gyermeknevelés 3 alappillére
A gyermek és a szülő szoros kapocsban vannak egymással, és minél kisebb egy gyermek, annál nagyobb hatása van a szülőnek, édesanyának gyermeke jóllétére, érzelmi stabilizálására, magabiztosságára, pozitív irányú fejlődésére.
Bár nincs egy minden pillanatban alkalmazható használati utasítás a gyermeknevelésben, gyakran az intuíciónkra, belső megérzéseinkre hagyatkozhatunk, de mégis van három pillér, három témakör, amit fejleszthetünk, hogy a hétköznapjaink kiegyensúlyozottabbak, és harmonikusabbak legyenek. Ez a három kulcsterület nem csak kisgyermekkorban érvényes, hanem később is főszereplője lesz a mindennapoknak.
Hogy mire is gondolok? Mi az a három pillér, ami együttesen jelen van a mindennapjaidban, és megfelelő összehangolás esetén stabil alapot biztosít szeretetteljes, magabiztos és eredményes neveléshez?
Te – Tudásod – Gyermeked
Nem erre számítottál?
Pedig ezek azok a területek, amelyek ott vannak már most is, szinte minden pillanatodban, kisebb és nagyobb elakadásokban, és erre törekszel te magad is, még akkor is, ha ez így nem tudatosult benned.
Kicsit nézzük részletesen is mire gondolok a három dolog alatt:
- Te, mint szülő érzelmi stabilitása, mentális jólléted, családból hozott mintáid, traumáid.
- Tudásod, azaz gyermeked életkori sajátosságainak ismerete, és az a tudás, amit eddig összeraktál magadban a gyermeknevelésről.
- Gyermeked, egyénisége, temperamentuma, igényei, érzelme.
Valójában szinte minden helyzetben megtalálható ez a három tényező, és össze is fonódik egymással. Gondoljunk például a reggeli indulásra, amikor a gyermek nem akar egyedül felöltözni, te pedig kétségbeesel, befeszülsz (TE), mert már azon gondolkodsz, hogy megint elkésel, vagy hazafelé a bevásárló listát készíted, és a gyermek a gondolatmenetedből kizökkent a sírásával. Te feszülten reagálsz, utasítgatod, erőteljes hangtónussal próbálod leuralni a helyeztet, mire ez csak olaj a tűzre, és a gyermek még nagyobb elellenállást tanúsít (GYERMEKED), a sírás erősödik, a stressz szint az egekbe emelkedik. A végén pedig lelkiismeret-furdalás gyötör, de tehetetlennek érzed magad, hogy már megint így kezdődik egy nap, és még nyolc óra sincs….
Milyen jó lenne, ha a legelején ott lenne egy STOP tábla és előhívná a benned lévő TUDÁST, ami jelezné, hogy egy óvodás gyermek még nehezen viselheti az átmenteket. Nem jó érzések keletkeznek benne, ha hipp-hopp, ki kell pattanni az ágyból, vagy egyszerűen a közös öltözködés csak egy kapcsolódási igény a részéről (GYERMEKED). Lehet, hogy csak annyit kell neki felajánlani, hogy amíg ő leveszi a pizsamáját, addig te felkapsz magadra valamit, hogy aztán a varázsnadrágot, amitől szinte repülő üzemmódba kapcsolnak a lábai (mágus világkép kihasználása, mi ez, ha nem a te TUDÁSOD!?) közösen felvegyétek.
Persze ehhez kellesz TE is, mert nem csak a tudásod használod ki, hanem a fókuszodat áthelyezed a jelenbe, és nagy levegőt veszel, vagy nyújtózkodsz egy nagyot, ezzel megnyugszol, így mentálisan is jelen vagy, és a saját idegrendszeredet is megnyugtatod. Azaz stabilizálod magad, biztonságba helyezed magad testi szinten is, és ezt ragasztod át a gyermekre.
Mikor azt mondod a gyermeknek, hogy „Látom, hogy most nehéz felöltözni, itt vagyok, tudod, mit? Mi lenne, ha anya sem csupasz pocakkal indulna a munkahelyre, hanem segítenél kiválasztani egy felsőt, aztán neked is választunk egy varázsnadrágot, ami repülő üzemmódba kapcsolja a lábaidat?” Vagy „…amíg én felveszek egy felsőt, addig te leveszed a pizsamát, és aztán együtt vesszük fel a nadrágod, amiben ma kényelmesen játszhatsz XY-nal?” Vagy „Látom ma nehezebben indul a nap, adok egy nagy ölelést neked, amit elvihetünk mind a ketten magunkkal.” és ezt még egy kedves kis énekkel is megspékeled. Ilyenkor észreveszed a helyzetben a GYERMEKED, mert azt fogod választani, ami a legjobban előrevisz. Illetve nem azt várod, hogy az óvodás gyermeked nyugtassa meg önmagát, hanem te nyugtatod meg őt, te adsz neki biztonságot, te stabilizálod őt is.
Mind a három pillér aktiválódik:
- stabilizálod magad, szabályozod az érzelmeid, és jelen vagy (TE),
- figyelembe veszed a gyermeked belső állapotát (GYERMEK),
- és a fejlődési sajátosságokra építve alkalmazol egy korának megfelelő stratégiát (TUDÁSOD).
Nem a helyzet változik meg varázsütésre, hanem a hozzáállásod, a tudásod, és ezzel együtt a kapcsolatotok minősége is. Mert ha például egy helyzet feszültté tesz (TE), lehet, hogy nem veszed észre, mire lenne igazán szüksége a gyermekednek (GYERMEKED), és talán nem ismered fel, hogy ez a viselkedés valójában teljesen normális az ő életkorában (TUDÁSOD). De ha ezek a pillérek elkezdenek együttműködni benned, akkor a nehézségeket is könnyebb megérteni, kezelni – sőt, fejlődési lehetőséggé alakítani.
Ez a három pillér nem működik egyformán, néha az egyik meginog benned, másszor a másikban erősebb vagy, olykor mélyebben kell a „belső sebeiddel” foglalkoznod, mint eleinte hitted, de ez így van rendjén. A cél nem az, hogy tökéletes legyén, hanem, hogy ezeket a benned lévő egységeket összehangold, összerendezd, és közösen szolgáljanak téged, titeket.
Ha úgy érzed, hogy hasznos volt ez a cikk és bővebben tájékozódnál erről, akkor kövesd be az Anyakép facebook oldalát!
Egyéb segítségért keress bizalommal!
