A párkapcsolatok zöme haldoklik gyermekszületés után. Vajon ki lehet az oka?
Nem túl kellemes téma a gyermekvállalás utáni párkapcsolatokról beszélni, sőt, igazából elég kényes téma. Valljuk be, hogy ilyenkor a legtöbb esetben vagy egymásra mutogatnak a párok, vagy az édesanya hibájaként róják fel, hogy nem lila ködben úsznak mindketten. Az édesanyák többsége egymásnak is tükröt tart ebben a témában, ami valószínű, hogy egy jól irányzott elterelés önmagáról, belső feszültségekről, de a másikban jó kis bűntudatot generál, ahhoz, hogy ne egymás segítése, támogatása legyen a fókuszba. Erre sok szakmainak tűnő cikk is ráerősít, és gyakori tanácsként szerepel, hogy ne vessz el az anyaszerepben. A családi minták hatása is erősen bekapcsol, azaz megjelenik a nőben a bűntudat, hogy elhanyagolja a férjét, pedig a hozott minta alapján úgy érzi, hogy neki kellene ezt a tüzet is ébren tartani, mellette a gyermeket szeretettel, odaadással nevelni, és persze a háztartás is vezetni.
Bármennyire is nehéz erről beszélni, azért gondolkodni nem árt róla, DE mindenek előtt nagyon fontos megjegyezni, hogy nincs hibás!
Kedve Édesanya! Te se érezd magad hibásnak, és kérlek a párodat se okold az eltávolodás miatt. Inkább olvasd el a lenti pár sort, és keretezd át a helyzetet!
A gyermek születése átrendezi az addigi életeteket, és magát a családszerkezetet is kibővíti. A gyermekvállalással egyfajta normatív krízishelyzetbe kerültök, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell az új helyzethez, amely új feladatokat, új szabályokat hoz magával. Például a gyermeket pelenkázni kell, fürdetni kell, gondoskodni kell róla, hiszen ő erre nem képes. A szülők igényei háttérbe szorulnak, mert a baba teljes odafigyelést kíván. Eleinte természetes, hogy az anya a gyermekével szinte szimbiózisban van, azaz szinte összeolvad vele, nem nagyon tud elmozdulni mellőle. Az anya biztonságot ad a gyermekének, és ő maga is megéli a biztonságot, amit a férj nyújt ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Ehhez az apának szüksége lehet egy külső támaszra, barátokra, nagyszülőkre, akik megtartják, vagy meghallgatják, ha a párja nem tudja ezt megtenni, nem tudja támogatni, mert a figyelme a gyermek körül mozog.
Ha a baba könnyebb temperamentumú, nem igényel állandó testkontaktot, folyamatos megnyugtató jelenlétet, akkor valószínűbb, hogy a párok jobban tudnak egymáshoz is kapcsolódni. Viszont az is természetes, ha az anya a párja helyett egy kiadós alvást részesít előnybe, míg az apa az anyagi, munkahelyi problémákat nem akarja a párja vállára tenni, így önmagába zárja azokat, vagy mással osztja meg.
A fenti eltávolodás az átmeneti időszakban természetes érzés lehet, és nem is biztos, hogy észrevehető, hiszen az édesapa is kötődik a gyermekéhez, neki is fontos az ő jólléte, ezért segíti az anyát abban, hogy a piciről odaadóan gondoskodjon. Viszont gyakori, hogy az apa túlzottan kiszorul az anya-baba kapcsolatából, illetve társként túlzottan háttérbe kerül, és ha ez az eltávolodás betokosodik, akkor sem alakul vissza, amikor már nem indokolt ennek a fenntartása, és több idő jutna egymásra. Ilyenkor jellemzően a pár tagjai egymástól várják a közeledést, és elindul egyfajta vádaskodás, ahelyett, hogy megbeszélnék, kinek mi lenne az igénye, illetve hogy ki miért fél a másikhoz közeledni.
A kellemetlen érzelmeken és gyakori konfliktusokon kívül előtérbe kerülnek az okos kütyük. Van, aki a munkájába, van, aki a telefonjába menekül. A válás is gyakran ott motoszkál a felnőttek fejében, talán az egész párkapcsolatot megkérdőjelezik. Több gyökérok is húzódhat a háttérbe, érdemes kicsit önmagunkba nézni, mielőtt a másikra mutogatunk, vagy vádaskodunk, vagy a kimondatlan vágyaink teljesülését követeljük tőle.
Íme néhány gyökérok a teljesség igénye nélkül:
- A test átalakulása miatt nem vagyunk önmagunkkal megelégedve, így nem merünk se közeledni, se közel engedni önmagunkhoz.
- Egyébként is rossz volt a párkapcsolat, kiüresedett, és ekkor jött a baba. A gyermek nem lehet egy kapcsolat megmentője! Ez túl nagy felelősség rajta, nem cipelheti ezt a terhet. Rossz kapcsolatba nem a gyermekvállalás a megoldás, hanem a kapcsolat rendezése!
- Túl hamar jött a baba, a felek még nem alkalmazkodtak egymáshoz, nem ismerték meg egymást, nem volt közös szabályrendszerük. Ilyenkor javasolt párterápia, érdemes közösen tenni a kapcsolatért.
- A pár tagjai nem egymás felé lojálisak, hanem a származási családjuk felé. Valószínű, hogy nem sikerült leválni a szülőkről, akik túlzottan be tudnak avatkozni a párkapcsolatba, és nem tartják tiszteletbe a határokat.
- Transzgenerációs hatások, családi minták befolyásolják a pár tagjait.
- Az édesanya erős szorongása, amely miatt túlzottan kontrollálja a gyermek körüli eseményeket.
- Párok tagjai rugalmatlanok.
- Valamilyen patológia, személyiségzavar.
- Édesanya kiégése, vagy a kimerülés útjára lépet, amelyben nincs segítsége.
Ez csak egy pár indok, ami hatással lehet a párkapcsolatra. Amennyiben szükséges, és nem tudnak kijönni ebből a helyzetből úgy keressenek fel szakember. Akár a család tagja is egyedül, ha úgy érzi, hogy neki van szüksége támogatásra.
Megfelelő, megértő és támogató segítséggel a hátunk mögött, mindenből van kiút
