Miért akarok mindet kézben tartani?
Amikor édesanyákkal dolgozom, sokszor esik szó a kontrollról, a „mindent kézben akarok tartani” érzésekről, és az ehhez kapcsolódó túlhajszoltságról. Anyaként gyakran úgy érezzük, hogy minden nekünk kell számon tartani, illetve minden úgy lesz jó, ha abban a menetben zajlik, ahogyan mi azt fejben eldöntöttük, és nehezen engedünk ebből…
"De miért érezhetem úgy, hogyha nem én csinálom, akkor minden szétesik?"
Ez a cikk nem arról szól, hogyan legyél „lazább”, hanem inkább arról, hogy mi lehet a kontroll mögött, mit szeretne mondani az a részed, amelyik túlfeszülve próbál mindent igazgatni, biztonságot teremteni.
A kontroll igénye nem mindig egy tudatos döntés következménye, sőt!
Valójában a gyermekvállalással együtt jön a normatív krízis, a krízissel pedig elengedhetetlenül együtt jár az is, hogy kizökkenünk az addig megszokott ritmusból, a mindennapi menetrendünkből, egyensúlyunkból. Mi emberek szeretünk az egyensúlyra törekedni, és szeretjük, ha valami kiszámítható, pedig a szülői lét kezdetén a legbiztosabb az, hogy semmi sem állandó, hanem minden folyton folyvást változik. Ezzel rengetek szorongás, félelem, felelősség zúdul a nyakunkba, és előbújik az önértékelési problémánk, a belső bizonytalanságunk pedig egyre csak nő. Ahogy próbálunk ezzel megküzdeni, úgy kapaszkodunk egyre erősebben a kontrollba. Tehát ennek egy feszültségoldó, katalizátor szerepe van az életünkben.
Sok anya nem azért akar mindent irányítani, mert uralkodni akar a családján, vagy a nagyszülőkön, hanem csak így próbál egy belső biztonságérzetet megteremteni önmaga számára.
Amikor fáradt, vagy kiszámíthatatlan a gyermek viselkedése, vagy túl sok az elvárás, akkor a kontroll egyfajta védekezésként szolgál.
- "Ha én nem csinálom meg, akkor senki sem fogja."
- "Ha nem úgy lesz, ahogyan én mondom, akkor elrontom a gyermekem életét."
- "Ha nem úgy lesz, ahogyan én gondolom, akkor traumatizálom a gyermekem."
Ezeknek a mondatoknak a mélyén ott van a túlzott felelősségvállalás is.
De honnan is jöhet ez?
Amikor gyermekkorodban nem volt érzelmileg elérhető a szülő, vagy kiszámíthatatlan volt, nem volt következetes, könnyen kialakulhatott benned az az érzés, hogy „csak magamra számíthatok!”
- Lehet, hogy gyakran elmaradt a vigasztalás, amikor arra lett volna szükséged.
- Lehet, hogy nem tudtad, hogy éppen hogyan reagálnak a tetteidre, viselkedésedre, mert nem voltak egyértelmű szabályok, korlátok nálatok.
- Lehet, hogy az érzelmi jelenlét hiányzott a szüleid részéről.
- Lehet, hogy túl mereven ragaszkodtak a szabályokhoz a szüleid, és nem volt példád arra, hogy hibázni is lehet.
A kontroll egy adekvát reakció volt ebben az élethelyzetben, a túlélést szolgálta akkor, de most már inkább hátráltathat téged. Hiszen a kisgyermekes lét kaotikus, nem lehet mindent előre látni, mindig mindenre felkészülni, biztosra menni.
Ha túl sok mindent akarsz kézben tartani, akkor:
- Elfáradsz, kiégsz, és elveszíted az életerőd.
- a környezeted nem tud hozzád kapcsolódni.
- a gyermeked számára a világ túlzottan szűk és merev lesz
- És ami talán a legfájóbb, hogy te sem tudsz kapcsolódni önmagadhoz.
A kontroll nem az ellenséged, de a mértéktartás fontos!
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A változás nem onnan indul, hogy holnaptól bedobod a gyeplőt a lovak közé, és mindent elengedsz.
A változás onnan indul, hogy
- észreveszed, hogy mindent túlzottan kézben akarsz tartani,
- mélyére nézel, hogy milyen érzés van e mögött, vajon mitől is félsz valójában?
- felteszed a kérdést, hogy vajon mi történne, ha most nem szólnál bele és engednéd, hogy a másik a saját módján oldja meg a helyzetet?
És végül egy fontos üzenet magadnak: Nem te vagy a hibás emiatt!
A kontroll nem a te hibád. Nem vagy rossz anya!
Keress biztonságot másban, például a partneredben, az egyéb tevékenységedben, a pihenésben, az önmagad megismerésében.
Engedd meg magadnak, hogy bizalmat szavazz másoknak és önmagadnak!
Most már nem kell mindent egyedül csinálnod, de ha mindenki ehhez szokott hozzá, akkor kérhetsz segítséget!
Kapcsolódj a családtagokhoz, és kapcsolódj önmagadhoz!
Nem a tökéletesen megszervezett napok, programok tartják egyben a családot, a kapcsolatot a gyermekeddel és pároddal, hanem, hogy jelen vagy és kapcsolódsz hozzájuk.
Ha egyedül nem megy, írj és segítek!
